2012. március 4., vasárnap

visszatérő iromány

barátok, tavasz, tanulás, koncert, majdnemszerelem.
most hogy itt a tavasz minden olyan hirtelen történik, de közben mégsem. mondhatni megindult az élet, de közben mégsem. minden a megszokott kerékvágásban történik, de mégsem. valahogy a tavasz és a jó idő miatt minden más megvilágításba kerül. így már az iskola sem olyan vonzó, mint a nagy hidegekben volt.
a kedvemet is nehezebb elrontani, persze van akinek ez is sikerül, de előbb-utóbb sikerül rendeznem a dolgot magamban.

a majdnemszerelemről sem tudom mit gondoljak. néha jó lenne belelátni a fiúk gondolataiba, de lehet a saját érdekünkben jobb ez így. lassan halvány elképzelésem sincs, hogy mit szeretne, mit / kit láthat bennem.
hiszek a sorsban, hiszem, hogy ennek így kell lennie. minden okkal történik vagy nem történik. csak ki kell várni a végét. a legrosszabb a bizonytalanság, hogy vajon mikor lesz vége.

tavaszvan.boldogság. indokolatlanul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése