mondhatnám, hogy meglepő, hogy szinte pontosan havonta van új bejegyzés, de nem az. mivel csak havonta egyszer bolygatják fel az életemet, amit utána ki kell írni magamból, ezért ez számomra már nem meglepő. viszont elég érdekes.
talán én magam sem értem.
egyáltalán miért foglalkozom még mindig vele... ? lassan talán be kell vallanom saját magamnak is, hogy ebből nem lesz több egy nyári kalandnál, aminek a végén (jelen esetben én) megsérül valaki lelkileg.
most hirtelen minden összecsapott a fejem felett. kiderült, hogy a legjobb barátaim itt fognak hagyni jó hosszú időre, munkát még mindig nem találok magamnak és még a kérdőjeles szerelem is a legrosszabbkor jött. pedig azt hittem, hogy most már könnyebben túl tudom tenni rajta magam, ha egyik napról a másikra elbúcsúzunk.
a 4 együtt töltött nap után sem lettem okosabb, sem biztosabb magamban és semmiféle segítséget nem kaptam tőle, hogy bármi is változni fog.
de, még mindig szükségem van rá! akármilyen hülyén is hangzik, talán pont ez vonz benne, hogy meg kell küzdenem érte, és egy szadista barom vagyok, aki szereti ha fájdalmat okozhatnak neki.
ha ez másképp lenne már rég próbálkoznék az elfelejtésével. de nem, inkább azóta is azzal próbálkozom, hogy mellettem legyen és ne a nyáré, múlté.
