.

beszélünk a nagy semmiről, de mégis boldoggá tesz. :/ utálom, hogy ennyire függök Tőle. :S

"Tetszel, imádlak, szeretek Veled lenni, szóval ezen a részén biztos nem múlik."

a legbiztatóbb szavak egy olyan embertől, akiért teljesen odavagy. csak kár, hogy más országban van és nem tudom a valós érzéseit. :s

végre beszéltünk. nem lettem sokkal okosabb. vagyis de. kiderült, hogy 1 hónapra kimegy Hollandiába. ez aztán a remek hír. jobbkor nem is lehetett volna.
szóval ha szeretnék akkor várhatok rá 1 hónapot és majd kiderül mi lesz (ebbe benne van az is, hogy hazajön és boldogan egymás karjaiba jutunk, vagy semmi nem fog történni és feleslegesen vártam rá), vagy leszarom és kezdődik minden elölről és ha hazajön meglepetésként újra felbukkan az életembe, vagy elfelejtem és a nagy változásban ő is elfelejt.
még mindig félek, hogy elvesztem, de azt hiszem most már van is alapja a félelmemnek.
nagyon hiányzik, és szükségem van rá!

"Merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád" ...

kétségek

szükségem van az ölelésére, a csókjára, a szemeire, a szájára, a kezére és mindenre ami Ő.

most mégis talán az a legnagyobb félelmem, hogy elvesztem azt, ami még nem is az enyém. szokták mondani, hogy ami nem a tiéd azt nem tudják elvenni. de most mégis, ha csak egy kicsit is de már a magaménak érzem. persze ez már megint az én hibám, hogy előre terveztem, de azt hiszem ebben az esetben volt alapja.
csak egyszer érteném meg, hogy a fiúk hogy gondolkodnak!
utálok kétségek közt élni, de ezt mindig el kell játszani. 2-3 napig kapom a szépet, a jót, utána pedig mintha semmi nem történt volna. legalább csak annyit mondana, hogy esélytelen a dolog, mert akkor tudomásul veszem és nem áltatom magam.
utálom ezt az érzést.
szükségem van rá!