nem tudom jó-e ez így. nem tudom mit akarok. de legfőképp ő mit akar.
talán kezdek beleőrülni a bizonytalanságba.
mindig elkap az érzés, hogy akármi megtörténhet és egy pillanat elég, hogy ezt az elképzelésemet lerombolja.
persze éppúgy elég egy kedves gesztus (mosolyogvaköszönés), vagy egy jól megfogalmazott mondat, ami látszólag semmit sem jelent, de nekem mégis új reményeket ad. de lehet, hogy mindez hiába és csak az én elmémben jelent többet.
a legnagyobb ellenfelem a bizonytalanság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése